Ha valaki elkezd gondolkodni azon, hogy de jó lenne beépíteni egy felsőmarót egy asztalba akkor rögtön beleütközik abba a problémába, hogy hogyan oldja meg a gép emelését, amit itt csak egyszerűen liftnek hívok.
A neten körbe nézve rengeteg asztalba épített felsőmaró megoldást találhatunk, szinte mindegyik egy kicsit másként oldja meg az lift szerkezetet. Találhatunk egyszerűbb olyan liftet ami igazában nem is lift mert csak kézzel feltolják a marógépet a megfelelő pozícióba, és a másik véglet amikor már léptetőmotorral és számítógéppel vezérelve emelik a liftet. A két véglet között rengeteg megoldás létezik, de szinte mindegyik arra törekszik, hogy pontos magasság állítást lehessen vele megvalósítani. A megoldások túlnyomó része az asztal szintje alá helyezi a lift kezelő karját, de van aki az asztal fölé. Mindkettőnek van előnye és hátránya is. Nézzünk pár példát, egyúttal megpróbálom kielemezni az előnyeit és a hátrányait is a megoldásoknak.
Az első videó egy nagyon ötletes és gyorsan, kis ráfordítással megvalósítható hajtásirány váltást mutat be. Ez még nem egy kész lift, inkább csak irányváltás mechanizmusa. Ez a kis szerkezet jól szemlélteti, hogy mi az első probléma az asztal alá épített kezelőszervvel. Meg kell valahogy oldani az irányváltást, azaz egy vízszintes forgó mozgásból egy függőleges mozgást kell létrehozni.
Előnye, hogy nagyon olcsón és egyszerűen megvalósítható, hátránya a pontatlanság mivel a slagdarab rugalmas így nem alkalmas a pontos magasság megtartására. A slagdarabot lehet helyettesíteni sodort acél bovdennel is de a rugalmassági hiba annál is megmarad.
A következő egy ékpályát használ az irányváltásra ami nagyon szépen meg van oldva, ez már egy működő lift szerkezet. Szép, szinte példa értékű, hogy szinte mindent fából oldott meg, a gép csúszó sínjét is és az éket is, külön csapággyal próbálja meg csökkenteni az ék súrlódását ami feltehetően problémát jelentett, különben nem rakott volna oda csapágyat.
Előnye a megoldásnak, hogy olcsón megvalósítható, hulladék, vagy maradék faanyagot is fel lehet használni a megépítéséhez. Hátránya az, hogy az ékpálya átlós hornyát elég nehéz úgy kialakítani, hogy az ne kotyogjon, mégse szoruljon. A másik hátránya ennek a lift szerkezetnek a nagy súrlódás, illetve az eltömődés veszélye a lehulló forgácstól. Emiatt igen kényes a szerkezet a rendszeres takarításra ami lassítja a munkát. A vékony menetes szárnak is megvan a maga hátránya, nagyon kicsi a menetemelkedése és emiatt nagyon sokat kell tekerni mire felemelkedik a lift.
A sok tekerés problémára a készítője is rájött és ezért készített egy fogaskerék áttételt hozzá és még egy hajtókart, az egyikkel a finom állítást a másikkal a gyors állítást lehet megvalósítani.
Az előnyét kezdi elveszteni ez a továbbfejlesztés, a fogaskerék áttétel tovább növeli az elkészítés idejét és költségét. A hátránya még nagyobb súrlódás, itt már a fogaskerék áttétel tengely is plusz súrlódást jelent, így egyre nehezebb tekerni a magasságállítót. Ez mondjuk a videón nem látszik nehéznek és nagyon súrlódónak, de akkor ez azt jelenti. hogy a szerkezetnek nagy a kotyogása. Mivel mindenhol hagyni kell 1-2 tized millimétert a súrlódás csökkentésére, ezek az 1-2 tizedek szépen összeadódnak. Ezért a nincs is beskálázva egyik kerék sem mm osztással, hogy mennyit emel a szerkezet. Amúgy rendkívül nehéz megtalálni azt az egyensúlyi állapotot amikor még kicsi a kotyogás és a súrlódás sem nagy. A gép magasságának a rögzítését elég trükkösen oldotta meg, a két hosszú gerendát huzatja össze a fa rugalmasságán belül egy menetes szárral, ez a felső fényes menetes szár. Ha elforgatja elöl a rögzítő kart akkor a két gerenda közelebb kerül egymáshoz úgy hogy icipicit meghajlik, így a teljes lift szerkezet megszorul. Ez lehet jó megoldás, de véleményem szerint rendkívül pontosra kellett elkészítenie a fel-le mozgó szánt és emiatt nagyon érzékeny a szerkezetbe bejutó porra. A marómotor porvédelme egyáltalán nincs megoldva. Ezeket így végig gondolva én nem készítenék ilyen szerkezetet hiába szép a megvalósítás.
A következő megoldás nem kínlódik irányváltással, itt az asztallap teteje feletti karral állítja a gép magasságát.<
Az egész gépen látszik, hogy igényesen és átgondoltan van megoldva szinte minden az egész konstrukcióban. Nagyon tetszik, hogy nagy figyelmet fordított a megbízhatóságra, fém fióksínekkel oldotta meg a lift szerkezet megvezetését amit a kalodán kívül helyezett el, így a porra sem érzékeny. A fém fiók sin erre a feladatra tökéletes megoldás, szinte kínálja magát, hogy használj engem, mert kicsi a súrlódásom és igénytelen de mégis pontos szerkezet. Ha megfelelő típusú fióksínt használ akkor az oldalirányú kotyogás gyakorlatilag nulla, magasságba meg ugye ez a sin nem tud kotyogni. Külön felhívom a figyelmeteket a nagyon igényesen megvalósított por elszívásra, az asztal tetejébe épített lyuk, a kerítés alsó oldalán folytatódó forgácsvályú a gép belsejében lévő motort védő fémlemez stb. Sajnos a levehető asztallap megoldással véleményem szerint nagyon lerontotta a forgács elszívás hatékonyságát, ugyanis a forgács elszívó vályúk felül az asztallappal nincsenek légmentes kapcsolatba így ott rengeteg helyen falsot fog szívni az rendszer, ami végeredményben az elszívás hatékonyságát rontja le. A motort védő fémlemez sem zárja le tökéletesen az alsó teret így ott a lemez mellett alulról is falsot tud szívni. Ne feledjük, hogy a fa a levegő páratartalmának változására érzékenyen reagál, megdagad, összehúzódik, így hiába csinálja meg tökéletes illeszkedésűre a vályúk tetejét az asztallappal, ott mindig falsot fog szívni a rendszer. Az asztallap feletti magasságállító kar is a hátránya a gépnek, elég körülményes a munka közbeni folyamatos magasságállítás, mindig le kell állni hozzá, levenni a burkoló kupakot berakni a kart, magasságot állítani, majd a kart kivenni és újra lefedni a kupakkal a nyílást elég időigényes és emiatt kényelmetlen is. Mivel nincs áttétel és irányváltás a magasságállításban így a szerkezet igen egyszerű, olcsón megvalósítható, de az áttétel hiánya miatt sokat kell tekerni. Ezt ellensúlyozza, hogy elég vastag, kb. 16mm-es átmérőjű menetes szárat használ aminek a menetemelkedése 2mm/fordulat. Ezzel már nem kell olyan sokat kurblizni, de nehezebb is tized milliméteres pontossággal beállítani a marófej magasságot.
A következő megoldásnál szintén felűlről állítható a marófej magassága, nincs irányváltás sem hasonlóan mint az előző megoldásnál.
Ennek a megvalósításnak az előnye az egyszerűsége és hogy gyorsan el lehet készíteni. Hátránya, hogy egyáltalán nem fordít figyelmet a sem a csúszó sin sem a marómotor porvédelméről. A csúszó sin itt már utána állítható, így a kotyogása és a szorulása szépen kordában tartható. A nagyon nagy hátránya a megoldásnak, hogy a marófej kiemelkedésekor a tekerő kulcs szépen beleütközik a marófejbe, így csak szakaszosan lehet állítani a magasságot, de egy dugókulcs toldószárral ez is kiküszöbölhető. A vastag menetes szár itt is ugyanazokat a problémákat veti fel mint az előző gépnél ezért azokat nem részletezem újra. A porvédelem és a kezelhetőség kényelmetlensége miatt ezt a megoldás nem választanám.
A következő megoldásban már hasonlóan a legelső verzióhoz van irányváltás, így a magasságállító kar kényelmesen elhelyezhető az asztallap síkja alatt és a bovdenes megoldás miatt nagyon egyszerű is.
https://www.youtube.com/watch?v=xpeM_uzDsZs&feature=emb_logo
A bovdenes meghajtás a gépet úgy emeli, hogy a bovden itt csak húzásra tervezte, a gép leengedését a felsőmaró saját súlya, illetve a felsőmaróban lévő liftrugó biztosítja. Itt a bovden már nemigen fog sokat rugózni, mert nem tekeredik a bovden hanem csak hosszirányú elmozdulást végez, de a rugózása nem szüntethető meg teljesen, egy bovdennek mindig lesz hosszirányú rugózása. Emiatt a magasságállítást nem lehet skálázni. A lift szerkezet nagy hátránya, az, hogy nem vezeti felül a marógépet semmi, csak az asztallap alsó oldalába kimart fészek, ami mondjuk még elég is lenne, de a kimarás miatt ott az asztallap vékonyabb, könnyebben vetemedik terhelésre, így a marófej tökéletesen sohasem fog derékszögben állni az asztallapra ha leterheli a gépet. A liftszerkezet alul erre még rásegít, mivel a motort tartó kereszt részben a motor alja oldalirányban el tud mozdulni. A marómotor porvédelméről itt sem gondoskodtak.
A következő megoldásban már kiküszöbölték a sok kurblizást, és a pontatlan, nehézkes magasságállítást egy motorizált lifttel.
Az asztal feletti hajtókar hátrányaira rájött az úriember, ezért alulról állítja a marófej magasságot egy ablakemelő motor beépítésével. Ez felfele és lefele is könnyedén állítani tudja a marófejet, és az ablakemelő motor végálláskapcsolóját is felhasználta arra, hogy egy vezetékkel össze kösse az asztallapra rakott magasságmérővel, így csak elindítani kell az emelést és a ha a marófej hozzáér a magasságmérőhöz akkor leáll a további emelés. Ez nagyon ötletes megoldás mert nagyon pontosan be lehet így állítani a marófej magasságát. A motor a leállítás után még egy picit forog ugyan, de olyan lassan hajtja a menetes szárat, hogy valószínű 1-2 tized mm-en belül meg is áll az emelkedés. Ezt az értéket elfogadható szintre lehet csökkenteni ha a menetes szár finom menetű mert így nagyon kicsi a menetemelkedése. Az ablakemelő motor nem túl érzékeny a szennyeződésre, porra, igen erős a nagy áttétel miatt, megbízhatóan működik nagyon sokáig. Hátránya a megoldásnak, hogy a marómotor porvédelme itt sincs megoldva. hamar meghibásodhat a végálláskapcsoló vékony vezetéke. Hátránya még a megoldásnak, hogy trafóról és egyenirányítóról is kell gondoskodni az ablakemelő tápellátásához ami növeli a hibalehetőséget és a költséget. Ezt a módszert sem választanám, a költség növekedése és az üzembiztonság miatt. Elég ha egyszer nem szakítja meg az emelést a végálláskapcsolóként használt magasságmérő máris túlemelheti a gépet ami a szerkezet károsodásához vezet.
Az következő megoldásban nagyon próbálták kiküszöbölni az eddigi hibákat, még maradt pár hiba azért.
Itt egy fa fogaskerék párral oldották meg az irányváltást és az áttételt egyszerre ami nagyon praktikus megoldás. Nem kell sokat kurblizni, mégis finoman lehet állítani a marófej magasságát. Ha a menetes szár menetemelkedéséhez igazítja a fogaskerék áttételét akkor akár skálázható is a tekerő kar, old M12-es menet menetemelkedése 1.75 mm és ha ehhez egy 14 fogú hajtó és 8 fogú hajtott fogaskereket választunk akkor az emelőkar egy elfordulásával 1 mm-ert emeljük a marófejet, az már skálázható megoldás. A fogaskerekek elkészítése sem nehéz rétegelt lemezből, elég megbízható működésű és nem érzékeny nagyon a pontatlan megmunkálásra sem mert ha van egy pici kotyogása az az áttételen keresztül gyakorlatilag nem érzékelhető a marófej magasságánál. Egyedüli hátrányként a lift szerkezet csúszó megoldása nem tetszik, egy oldalra van kihelyezve a csúszólap, a marógép ehhez csak egy egyszerű bilinccsel van rögzítve, ami nem tartja tökéletesen mereven a gépet. A fa csúszófelület is problémás, jobb megoldás lenne ha egy U alakú dobozt emelne a menetes szár aminek a külső oldalain vannak a fémgolyós fióksínek. Az U alakú dobozban lenne a marógép, így a por és forgács nem hullik közvetlenül a fióksinre. A fióksin nem lenne érzékeny sem a porra sem a páratartalomra, az oldalirányú kotyogása a fióksíneknek is csökkenthető ha megfelelő típusú fióksínt választunk. Ezt jól megfigyelhetjük a következő képen. A marómotor porvédelme itt sincs megoldva, de ha egy kockát teszünk a marómotor alja és az U alakú doboz közé akkor már nem tudja a motor beszívni a lehulló forgácsot.
A fenti összehasonlítások alapján már látható, hogy nem is olyan egyszerű egy jó liftszerkezet megépítése ami minden feltételnek tökéletesen megfelel és ki lehetne mondani rá egyhangúlag, hogy ennél jobbra nincs is szükség.
Kérlek oszd meg
