Gombák és penészek

  Termőteste vastag, 25-50 cm nagyra is megnő, lepényszerű, elterülő. A húsa fehér, laza, később tömött, bőrszerű. A hyménium redős, öblös, sárga-rozsdabarna, a széle fehéres. Fejlett mycéliumkötegei vannak, ezekben elkülönült rosthifák és edényhifák találhatók. Ezekkel a kötegekkel a gomba erőteljesen terjed, még a falak kisebb üregein is keresztülnő. A gomba főleg beépített fenyőanyagon károsít, de egyes lombfák fáját is megtámadja. Vörös revesedést okoz. A gomba kedvező feltételek között (nedvesség, párás, meleg levegő) igen gyorsan kifejleszti gazdag, bolyhos mycéliumkötegeit, amelyek igen erős korhasztó tulajdonságokkal rendelkeznek, s így a fertőzött helyen, a gerendákban, vakpadlóban, párnafákban, ajtó- és ablaktokokban, de még a bútorokban is igen nagy kárt okoz. Rendkívül nehéz kiirtani arról a helyről, ahol megtelepedett.

Pincegomba (Coniophora cerebella)

Termőteste szétterülő, lepényszerű, világos sárgás-barnás, széle fehéres. A termőréteg sárgás, szemölcsös, dudoros, a spórák sárgásbarnák. Fenyőkön, lombfákon károsít, vörös revesedést okoz. Jellemző legyező alakú barnásfekete mycéliumkötegeivel terjed. Egyik leggyakoribb farontó gomba, amely a beépített faanyagot károsítja.

Házi kéreggomba (Poria vaporaria)

Vékony, varszerűen elterülő termőtestű. A hús világos, fehéres. Többnyire apró likacsos hyméniuma is fehér, de lehet sárgás, vöröses-ibolyás is. Szíjácsbontó. Tárolt, beépített fenyőfaanyagot bont, vörös revesedést okoz. Nedves, meleg helyeken nagyon nagy károkat okoz.

 Poria versipora

Főként lombos fákon, olykor fenyőféléken fordul elő. A termőtest erősen ránőtt az aljzatra, arról nem választható le, széle gyapjas. Fehér korhasztó.

Polyporus genus 

Poria elburjánzást követően épületekben is elterjed. Gyakori burjánzó a Polyporus medulla panis, ezzel együtt, vagy ezt követően lép fel a Polyporus vulgaris. A Polyporus vulgaris a csipkézett termőtestű Polyporus medulla panistól eltér enyhén hullámos termőtest-szélével és aljzattól viszonylag könnyen leválaszthatóságával.

 Trichoderma lignorum

Fenyőféléken károsít. A faanyag mélyebb rétegeiben elszíneződést nem okoz, kezdetben fehér, később penészszerű bevonatot képez. A gomba fonalai a faanyag felületét behálózzák, s emiatt a faanyag nehezen telíthető. Egyes fajok fülledést okoznak (pl. Tremolla faginea).

 Kocsonyagombák (Tremellacese)

A kocsonyagomba fajok termőteste vánkos alakú, tekervényes, fodros felületű, kocsonyás állományú. Egyes fajoknál előfordul kalap alakú termőtest is. A spórapor fehér. Korhadó faanyagon, nedves időben gyakori gomba, amelyeknek faipari jelentősége nem nagy.

 Anisomyces odoratus

Termőtest húsa rozsdabarna. Felülete nemezes. Jellegzetes ánizsillata van. Vörös korhadást okoz. A faanyagnak a termőtesthez hasonló ánizsszaga van. Fenyőfélék tuskóin, beépített faanyagon károsít.

Fekete kannapenész (Aspergillus niger)

Konidiumérés időszakában a telep egész felületét barna, vagy fekete fejecskéjű konidiumok növik be. A hátoldal színtelen. Előfordul talajban lebomló növényi anyagon, textilterméken, raktárakban, stb. Megállapították, hogy egész sor szerves savat termel. Az otomikózisok okozójaként azonosították. Esetenként tüdőmegbetegedéseket, allergiás gyulladásokat említ a szakirodalom. A faanyag szilárdságát nem csökkenti.

  Zöld ecsetpenész (Penicillium glaucum)

Nedves körülmények között tárolt faanyag felületén – elsősorban lombfán – szürkészöld penészbevonatot képez. A faanyag mélyebb szöveti részeit is foltosan elszínezheti. Élelmiszeren is megtelepszik, pld sajtokon, gyümölcsökön fordul elő legsűrübben.

 Penicillium chrysogenum (Tom)

Ez a penészgomba faj szereti a magas keményítő (cukor) tartalmú anyagokat. Csak a felületen él, max. 1-2 mm mélységig hatol be a felület alá.

 Fekete ecsetpenész  (Penicillium nigricans)

A telepek Czapek-agaron alacsony, bársonyos, erősen konidiumképző, sötét szürkészöld, fokozatosan megfeketedő növedéket képeznek 1 mm keskeny fehér szegéllyel. A konidiumfórumok jellegzetes módon elágazóak. Gyakran fordul elő talajban, különösen a felső rétegekben és falakon is.

Nyeletlen cölöpgomba (Paxillius pannoides)

Sötét, nedves térségekben, pincékben, bányákban, istállókban fordul elő. Gyakori kártevő nedves lakásokban is. Mycéliuma kezdetben fehér, majd a Coniophora mycéliumához hasonlóan sárgásbarna, szürkésbarna, olykor lilás tónusban mutatkozik. A savanyú aljzatot kedveli  és maga is savakat termel. Termőteste 2-10 cm nagyságú, többé-kevésbé kagyló, nyelv, fül vagy harangszerű. Termőtest-képződése független a fénytől. A termőréteg széles sárgásbarnás lemezekből áll. Tönkje nincs, vagy csökevényes. A gomba a megtámadott faanyagot erősen bontja. Főleg a fenyő, de ritkábban a lombfákat károsítja. Vörös revesedést okoz.

 Borostás réteggomba (Stereum hirsutum Fr.)

Elsősorban a tölgyfélék károsítója, de megtalálható nyíren, égeren, bükkön, gyertyánon, stb. esetenként fenyőféléken is. A lombfák fülledésében nagy a szerepe. Elsősorban a frissen döntött faanyagot támadja meg, s a kezdeti füllesztő tevékenység után azt erőteljesen korhasztja. A gomba viszonylag nagy vízigényű, fontos raktári károsító.

 Cifra lemezes tapló (Lenzites sepiaria (Wulf.) Fr.)

Jellemző megjelenése: A fertőzés kezdeti stádiumában a fa sárgás és meglágyul, főleg a korai pásztában. A korhadás előrehaladásával vörösesbarna hosszanti csíkok, foltok keletkeznek a fatest belsejében, ugyanakkor a külső palást sértetlen marad. Gyakran csak a fa tompa hangja árulja el a gomba jelenlétét. Megterheléskor a fa hirtelen összetörik. Később a felületen hosszirányú repedések keletkeznek és a fatest belseje az évgyűrűk mentén esik szét, míg végül rosttalanul, kagylósan törik és ujjal morzsolható lesz. A gomba rendszerint a fa belsejében marad rejtve, csak később keletkezik a repedésekben, vagy szorosan egymáson fekvő deszkák, gerendák között a narancssárgás vöröses felületi mycelium, mely idővel sötétedik, barnul.  A repedésekben megjelenő, legtöbbnyire hosszú, – az 5 cm szélességet és 1 m hosszúságot is elérő – termőtestek növekvő széle minden esetben narancsos-rozsdavörös. Alakjuk filces, alsó lapjuk lemezes. A lemezek bőrszerűen szilárdak, sokszor elágazóak, először sárgásfehérek, később narancsos-rozsdavörös színűek. A termőtestek kalapszerű képződmények, fülkagylószerűen elállóak, oldalt rögződnek az aljzathoz vagy ha a termőtestek központilag rögződnek, akkor a lemezek is legyezőszerűen haladnak kifelé. Megtámadott fafaj: tűlevelűek, főleg luc és jegenyefenyő, laboratóriumban lombosfa is. Optimális hőmérséklete: 35 oC, max. 44 oC , min. 5 oC . Nedvességigényre vonatkozó adat nincs. Életlehetősége: igen szárazságtűrő, több évig tartó száradás után is feléled, de növekedéséhez igen sok nedvességre van szüksége. Szárazon a 100 oC-ot is túléli, nedves melegben 55 oC-on 12 óra alatt elpusztul.

Kártétele: igen agresszív károsító, de egyik gerendáról a másik, száraz gerendára nem terjed át.

Kártétel faja: reves (vörös) korhadást okoz.

Gyökkérontó tapló (Pomes annosus, Polyporus annosus, Trametes radiiperda)

Megtámadott fafaj: fenyőfélék, főleg a luc.

Jellemző megjelenése: A korhadása gyökér felől indul a törzsbe és több  

(néha 10 m) magasságig hatol. A lucnál a fertőzés első jelei szürkés-lilás  hosszanti csíkokban jelentkeznek. A korhadás előrehaladásával ez a szín vöröses-barnára változik. Végső stádiumban a fa belső (geszt) részei

nyalábszerűen esnek szét. Nagyon régen fertőzött törzsek gesztjük helyén sokszor teljesen üresek. A vörösfenyő fertőzése esetén a korhadás a geszt külső rétegeiben elszórtan fellépő sötét foltokban jelentkezik, amelyek lassanként szétterjednek, s végül összefolynak, míg végül gyűrű alakú korhadási zónák keletkeznek, amelyek több m hosszúságban hatolnak felfelé a törzsben.

Életlehetősége: a gyökértapló továbbfejlődése a már döntött és feldolgozott faanyagban messzemenően lehetséges, de ehhez szükséges a tartósan magas fanedvesség, pl. ha fertőzött, frissen vágott fa védőkezelés nélkül nedves pincékben, bányákban, stb. kerül  felhasználásra, vagy ha nedves földdel érintkezik (pl. póznák, kerítésoszlopok, hídanyagok). Épületekbe beépített faanyagban az épület előírásszerű kezelése és tartása esetén nem képes továbbfejlődni. Kártétel csak nedves fában és csak a gesztben.

Kártétel faja: fehér korhadás.

Optimális nedvesség- és hőigényéről, növekedés gyorsaságáról nincs adat.

Pikkelyes fagomba (Lentinus lepideus Fr., Lentinus squannosus Schroet.)

Jellemző megjelenése: nagy alakú kalapos gomba, központosan elhelyezkedő vastag szárral, mely befelé orsószerűen elvékonyodik. Kalapja először szívós húsú, majd keménnyé, szinte bőrszerűvé válik. Mindkettő gyorsan sötétedő pikkelyekkel borított. Lefelé futó, fűrészes élű fehér vagy sárgás lemezek. Perubalzsamra emlékeztető, édeskés illatú. Igen sokszor a körülményektől függően elváltozott alakzatokban jelenik meg. Így agancsszerű steril termőtestek hol fehéren, hol barnán, később piszkos rozsdabarnák. Az agancsok elágazásainak csúcsain gyakran többé-kevésbé jól kifejlett kalapok jelennek meg, máskor rózsa- vagy virágszerűen alakulnak ki. Fehéres myceliuma kötegképződésre hajlamos, bányákban vattaszerű és barna. Bármely megjelenési formában azonban a perubalzsam szaga jellemzi.

Károsított fafaj: fenyőféléken, főleg erdeifenyőn.

Optimális nedvességigénye: nagy nedvességigényű faj.

Életlehetősége: erdőben, vagy feldolgozott és nedves talajjal érintkezve (pl. kerítésoszlopokon, póznákon, bányafákon és elégtelenül, vagy egyáltalán nem kezelt vasúti talpfákon is).

Növekedési gyorsasága: igen lassan, de teljesen lebontja a gesztet.

Kártétele: gesztet károsító gomba, mely azonban a szomszédos faanyagokra nem terjed át. Kártétel faja: reves (vörös) korhadást okoz.

 Penicillium mannyslowskii

Telepe piszkosfehér vagy szürke, vékony. A konidiumtartó a metullákkal és sterigmákkal együtt érdes.

 Penicillium albidum Sop. (Penicillium nigricans)

A telepek bársonyos, erősen konidiumképzők, sötétzöldek keskeny fehér szegéllyel, máskor a növedék olajbarna, vagy zöldesbarna, gyakran körös sávozottsággal. A konidiumok gömbölyűek. Gyakran előfordul talajban. Jól bontja a keményítőt, a cellulózt és tannint, valamint a fehérjéket.

 Aspergillus terreus  (Thom)

A telepek még 37 oC-on is gyorsan nőnek. Bársonyosak, vagy pelyhesek, a konidiumképződéstől függően fahéjbarnán színezettek. Egyes törzseken narancsszínűre festődött váladék képződik, a hátoldal sárga, vagy barna. Előfordul talajban növényi maradványokon és tárolt terméseken.

 Penicillium nigricans (Bainer)

A telepek táptalajon alacsony, bársonyos, erősen konidiumképző sötét szürkészöld, fokozatosan megfeketedő növedéket képeznek 1 mm-es fehér szegéllyel. Máskor a növedék olajbarna vagy zöldesbarna. Gyakran fordul elő, jól bontja a keményítőt, a cellulózt és a fehérjéket.

 Bispora monilivides (Corda)

A konidiumos gombák osztályába tartozó, a bükk és más lombfák fülledésének egyik okozója. A faanyagban szürke, feketésszürke elszíneződés képződik. Bütümetszetben a kártétel sugárirányra csíkoltság. A konidiumok fekete bevonatot képeznek a faanyag felületén. Károsítása jelentős, különösen a nyári termelési faanyagon.

Penicillium funiculocum (Thod.)

A telepek Czapek-agaron 4-5 cm-es nagyságot érnek el és a dogmicelium pelyhes vagy köteges megjelenésű csomóiból tevődnek össze, különösen a telepek közepén, ahol a növedék magassága 2-3 cm. A fehér peremszegély viszonylag laza, 2-3 cm széles. A telepek elszíneződése időnként fehér vagy rózsaszínű vagy piros, illetve narancsszínű-barna. Az egész világon elterjedt a talajban, de lebomló szerves anyagokban is, raktárakban és hasonló helyeken. Kojisavat és oxálsavat termel, mindkettő toxikus.

Reves (vörös) korhadás (Poria-vaporaria)

Okozói cellulózbontó gombák. A cellulózzal együtt előforduló pentozánokat is bontják. A maradó ligninvázban feszültségek keletkeznek, a rostokkal párhuzamosan és ezekre merőlegesen számtalan repedés keletkezik. A fa szilárdsága csökken, idővel teljesen megszűnik, végül ujjal szétmorzsolható anyaggá válik. Színe sötétedik, rozsdabarna, majd feketésbarna lesz. Minden olyan esetben, amikor gombafonalat, vagy termőtestet nem találunk, a károsítást így jellemezzük. 

Gombák okozzák, a faanyag színe fehéredik, majd laza, hálószerű, végül gyapot finomságú lesz. Épületbe rendszerint fertőzött faanyaggal hurcolják be.

 Lágy korhadás (szikács rothadás)

A faanyag felülete a világosszürkétől a sötétbarnáig változhat. A faanyag felületén vékony, puha felületi réteg található. Száraz állapotban érdes, vagy apró kockákra szabdalt. Tartósan nagy nedvességtartalmú faanyagon észlelhető.

 Korhadás a farontó gombák sejtfalakat bontó tevékenysége. A károsítás 3 alaptípusa: barna, lágy, valamint fehér korhadás.

 Avulás

Nem kóros elváltozás. Kémiai folyamat a faanyagban, melynek előfordulásával a faanyag fokozatosan elveszíti szilárdságát, teherbíró képességét, könnyen törő, végül morzsolódó anyaggá válik. Színe lassan sötétedik, végül barnára változik. 

 Kékesedés (Aureobasidium pullulans)

A faanyag kék elszíneződését főleg tömlős gombák okozzák. A faanyag ütő-törő szilárdságának csökkenését okozza ez a gombakárosítás, és elősegítheti magasabbrendű, nagyobb károsodást okozó farontó gombák megtelepedését.

 Lemezes fenyőgomba (Lenzites abietina)

A tapló húsa nemezes, szerkezete megegyezik a lemezekével. A lemezek sokszor nem szabályosak és helyenként egymással összekapcsoltak, lemezdarabokból állnak. Vörös revesedést okoz.

 Lepketapló (Trametes versicolor (Pilát)

Igen gyakori kozmopolita faj, minden lombfán megtalálható: erdőben tuskón, fatelepen a rönkökön, a nedves helyre beépített faanyagon. A szíjácsrészt jobban károsítja. Erőteljes fehérkorhadást okoz. Az általa elbontott faanyag szalmasárga lesz és ujjal könnyen szétmorzsolhatóvá válik.

  Szalagtapló (Lenzites sepiaria)

Fenyőkön él. A lemezes fenyőgombához hasonlóan él és károsít, de annál nagyobb nedvességigényű, hőmérsékleti optimuma viszont alacsonyabb. A szalagok félkör, vagy kör alakúak, vörösbarnás szélük élénkebb, világosabb. A hús és a lemezek is rozsdabarnák, a lemezek sűrűn állók. A mycélium bontása erős. A faanyag vörös kockásan esik szét.

Rostos redőgomba (Merulius sylvester)

Épületekben ritkábban fordul elő, mint a Könnyező házigomba (Merulius lacrymans). Termőteste mindig hanyattfekvő, hártyaszerű, és sohasem alkot ellenálló, húsos, vaskos testet. Felülete halványsárga, vagy halványszürke, idősebb korban sötétebb lesz, megbarnul, megszürkül. Mycéliuma még 26 oC-on is erőteljesen nő. A nyalábok vékonyabbak, mint a Könnyező házigombáéi, zsinórvastagságúak, sötétbarna színű. A fára való hatása nem olyan erős, mint a Könnyező házigombáé. Spórái csakis Coniophorától megbetegedett fán csíráznak, mycéliuma azonban már az egészséges fára is átmegy.

 Hasadtlemezű gomba (Schizophyllum commune L.)

Kozmopolita gombafaj, mindenütt előfordul. Fehér, szürkésfehér kalapjai legyező, kagyló alakúak. Az élő fákon kívül döntött és megmunkált ipari fán is általános. Ez a gombafaj életmódját tekintve valódi sejt parazita, de élhet szaprofíta módon is elhalt faanyagon. A megtámadott fában a mycélium tangenciálisan terjed.

 Májgomba (Fistulina hepatica)

A termőtest ökörnyelvszerű, néha gömbölyded, rozsda-sárga-vörösesbarna színű. Állománya hússzerű és színű, megtörve piros lé szivárog belőle. A termőréteg különálló apró csövekből áll, sárgásfehér, rozsdasárga. Idős tölgyesek károsítója. Faanyagon, tuskón, rönkön, vasúti talpfákon is megtalálható. Vörös korhadást okoz, bontása lassú ütemű.

  Forrás : Pallas nagy lexikona és az internet